Horváth Endre Mindszenten született, 1891-ben. Budapesten 1913-ban tett bölcsészettudományi doktori szigorlatot görög és latin filológia, illetve ókori történelem szakokon. Latin, görög és francia szakos tanárként kezdte meg pályafutását, majd 1914-ben Görögországba utazott, hogy a modern görög nyelvet tanulmányozza. Az I. világháború kitörése miatt, mivel Görögországgal hadban álló ország állampolgára volt, nem térhetett haza Magyarországra. Hét évig tartózkodott Görögországban. A Ión Iskolában német és francia nyelvtanárként tevékenykedett, az athéni Pedagógiai Társaság ügyvezető titkára, illetve a Társaság folyóirat szerkesztője lett. Régészettel, nyelvészettel és olimpiakutatással foglalkozott. Ebből az időszakból származik az a fénykép, amelyen tanítványaival, a Georgakopulosz-fiúkkal láthatjuk 1919. április 7-én.
A fénykép hátlapján érdekesség, hogy zárójelben az április 20-i dátumot is feltüntetik. Görögország 1924-től tért át véglegesen a Gergely-naptár használatára, a fénykép az átmeneti időszakban készült, ezért szerepel két dátum is a fényképen. Frixosz Georgakopulosz minden bizonnyal közgazdász lett, mert több szakkönyvével is találkozhatunk a katalógusokban egészen az 1960-as évekig.
Horváth Endre 1921-ben tért vissza Budapestre, ahol 1921 és 1937 között az újgörög irodalom és a magyar-görög irodalmi kapcsolatok tanulmányozása töltötte ki életét. 1922-től gimnáziumi tanár és tanfelügyelő, majd 1923-1927 között a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán az újgörög nyelv lektora. 1932-39 között a Parthenon - a Klasszikus Műveltség Barátainak Egyesülete titkára volt, e minőségében is hangsúlyozta a görögség egységét Homérosztól napjainkig. A Magyar Tudományos Akadémia Classica Philológiai Bizottságának meghívott tagja, a Budapesti Philológiai Társaság választmányi tagja és a La Fontaine társaság rendes tagja volt. 1937-ben az athéni Parnasszosz irodalmi társaság levelező tagjává választotta, ugyanebben az évben pedig a Pázmány Péter Tudományegyetemen Bölcsészeti Karán az újgörög filológia magántanára lett. 1940-től gimnáziumigazgatóként tevékenykedett.
A magyar-görög kapcsolatok ápolásában óriási szerep jutott neki a két világháború közötti időszakban. Aktívan közreműködött a Haris-fivérek által alapított Hariseion Alapítvány tevékenységében, melynek révén magyarországi fiatalok Görögországban tanulhattak ösztöndíjjal, illetve Görögországból Magyarországra érkezhettek fiatalok felsőoktatási tanulmányokra. Magyar segítséggel egy gazdasági főiskola létrehozásán is fáradozott Kozani városban. 1930-ban Kozani városának díszpolgára lett. 1927-1932 között a Thesszalonikiben évente megrendezett nemzetközi vásár magyar pavilonjának egyik felelőse. 1930-ban, Görögország függetlenségének 100. évfordulóján Kosztisz Palamaszról tartott előadást Budapesten. Elefteriosz Venizelosz görög miniszterelnök 1932. évi budapesti látogatásán személyes beszélgetést folytatott Horváth Endrével, és Pavlosz Melasz emlékiratainak tanulmányozására buzdította. A görög miniszterelnök ekkor ígéretet tett egy szaloniki Magyar Ház létesítésére is. Az 1936. évi római V. Bizantológiai Kongresszuson Horváth Endre Moravcsik Gyula, Darkó Jenő, Kováts András és Alföldi András társaságában képviselte a magyarországi bizantológusokat.
A Magyar Országos Tudósító (az MTI elődje) 1938. január 19-i kiadása beszámolt arról, hogy gróf Klebelsberg Kunóról utcát neveztek el Görögországban. „A székesfővárosi pedagógusok keresztény tanügyi bizottságának Bednárz Róbert prelátus elnökletével szerdán este tartott ülésén Horváth Endre egyetemi m. tanár, a Parthenon Társaság titkára előadást tartott az ujabbkori görögökről és a magyar-görög érintkezésekről. Ismertette Görögország földrajzi, politikai, gazdasági és kulturális viszonyait. Rámutatott azokra a honfoglalás kora óta fennálló kapcsolatokra, amelyek a két népet összefűzik. Kiemelte a kapcsolatok ápolásában azoknak a többezerre menő görög telepeseknek a szerepét, akik hazánkban a XVII., de különösen a XVIII. században második otthonra találtak. Ezeknek a telepeseknek a szülőföldjén: Északgörögországban ma is ápolják a régi összeköttetés emlékét. A görögök magyarbarát érzelmének egyik érdekes bizonyítéka, hogy Kozányi város tanácsa nemrégiben egyik utcáját gróf Klébelsberg Kunóról nevezte el.”
A görög állam Horváth Endrét 1929-ben a Phoenix-rend ezüstkeresztjével, 1930-ban pedig a Megváltórend aranykeresztjével tüntette ki. Budapest Székesfőváros 1933-ban a Signum Laudis katonai érdemérem viselésére hatalmazta fel.
Horváth Endre Petőfi Sándor több versét is görög nyelvre fordította, melyeket megzenésítve, a kor híres budapesti operaénekese, Liontas Konstantin előadásában a Magyar Zeneszó Zeneműkiadó is lemezre vett.
1943-ban írta meg „Az újgörögök” című kis könyvét, mely torzó életművének legjelentősebb alkotása. „Horváth Endre e szép kis könyve az első magyar munka, amely az ’újgörögök’ fogalmát objektíven, tudományos alapossággal, de mégis élvezetes formában világítja meg, s amely éppen ezért hivatva van arra, hogy téves nézeteket kiirtson és azok helyébe a valóság igazi képét helyezze. ’A görögség sorsa Bizánc után’ című első fejezetben áttekintést kapunk az újgörögök csaknem négy évszázados török uralom alól való felszabadulásának folyamatáról, a mai görög állam megalakulásáról és történetéről. Ezután a szerző a ’Mai görögök — régi görögök’ című fejezetben megvilágítja a faji és nyelvi problémákat és rámutat arra a folytonosságra, amely a mai görögöket antik elődeikkel összekapcsolja. Külön fejezetben tájékoztat ’Az újgörög szellemi élet’-ről, sorra véve az irodalmi, zenei, színházi és képzőművészeti fejlődés főbb mozzanatait és legkiválóbb termékeit. A kis könyv második felét a ’Görögök Magyarországon’ című fejezet alkotja, amelyben a szerző a magyarországi görög települések történetét s életét mutatja be, miközben a hazai görögök kereskedelmi és közgazdasági szerepéről, szellemi életéről és irodalmi tevékenységéről eddig alig ismert, sokak számára meglepő képet rajzol” – olvasható Moravcsik Gyula ajánlásában.
A Józsefvárosban hunyt el 1945. február 15-én, a Mátyás tér 16. szám alatti ház pincéjében. Mindössze 54 évesen érte a halál, néhány nappal a budapesti harcok vége előtt. Halálát agyvérzés okozta, mivel az óvóhelyen nem tudott hozzájutni magas vérnyomására szedett gyógyszeréhez. A Fiumei úti temetőben nyugszik.
A Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata (MGOÖ) 2015. március 6-án avatta fel dr. Horváth Endre emléktábláját Újbudán, az Ulászló utca 52-ben. Az ingatlan címe 1938-ig Magyarádi út 62. szám volt. A házat az 1930-as években első feleségével, Földessy Matilddal építtették, amikor gyermekeik (Laura, Matild és János) már elég nagyok voltak. Felesége korai halála után Horváth Endre 1940-ben újra megnősült, Csepregi Horváth Liliantől már az Ulászló utcába született 1941-ben utolsó gyermeke, Terézia. „A földszinti lakrész meglehetősen nyirkos volt, azért Édesanyám nem szeretett ott lakni, átköltöztünk egy bérelt villába Zuglóba, kb. 1943-ban. Hirtelen számolgatva talán egy évtizedig élt ott Horváth Endre, de a sajátja az a ház volt, amit keservesen összekuporgatott. Ezért jelentős, más lakóhelyéről nem is tudok. Talán 10 éve az utódok eladták a házat egy ismerősnek, aki kegyelettel tartja kézben-karban” – emlékszik vissza Horváth Terézia az Ulászló utcai házra. Lente István és családja, a Horváth Endre által építtetett ház mai tulajdonosai az első szóra támogatásukról biztosították az MGOÖ-t az emléktábla-állítási terv kapcsán.
Az emléktábla-avató ünnepségen Dimitriosz Jannakakisz, Görögország magyarországi nagykövete és Zsótér Károly, Mindszent polgármestere is köszöntötték Horváth Endre családját, illetve kifejezték tiszteletüket a görög-magyar oktatási, kulturális és gazdasági kapcsolatok jeles képviselőjének emléke előtt. Az emléktáblát Kukumzisz Jorgosz, az MGOÖ elnöke, Dimitriosz Jannakakisz görög nagykövet és Zsótér Károly mindszenti polgármester leplezték le, majd Arszeniosz bécsi metropolita áldotta azt meg.
(Fotók: Horváth Terézia magánarchívuma, Karajorgis Mária)